improvephotography.com-on megjelent 101 Portréfotó tipp fordítása, mely, a FotóSarok Blogon megjelent
- Természetes környezetükben fotózd az alanyaidat
Néhány ember egyszerűen nem való műterembe. Kényelmetlenül érzik magukat, és ez meg is látszik a képeken. Szóval ahelyett, hogy becibálnád a nagypapát a stúdióba, inkább hagyd, hogy bent maradjon a műhelyében, és csinálja azt, amit szeret. Könnyek és hiszti helyett ne akard ráadni a gyerekre a legszebb ruháját, hogy műteremben fotózd, hanem hagyd, hogy játsszon a játékaival, és foglald képekbe minden pillanatát.
- Sose állva fotózd a gyerekeket.
A legtöbb ember állva fotózza a gyerekeket. Ha jobb képeket akarsz náluk, ereszkedj a gyerekek szintjére, feküdj a földre, és onnan fotózd őket.
- Hagyj teret abba az irányba, amerre az alanyod néz.
Komponáld a fotóalanyodat a kép szélére, úgy, hogy a kép túloldala felé nézzen (persze ha nem a kamerába néz), ezzel úgymond “lesz hová néznie” az embernek, és nem kifelé néz a képből.
Az ablakból jövő fény gyönyörű
- Fény az ablakból
Nincs drága fotóstúdiód, de szeretnél természetesebben kinéző portrékat? A ház normál világítása, vagy a déli napsütés nem igazán tesz jót a bőrnek. Viszont, ha a fény egy ablakon keresztül érkezik, az szép lágy és diffúz megvilágítást ad. Állítsd az alanyod az ablak mellé úgy, hogy a fény szögben érje az arcát. Ezáltal különösebb erőlködés nélkül tudsz gyönyörű fényt használni a portrédhoz, olyat, amilyet a műtermekben csak utánozni próbálnak.
- SOHA ne használd a beépített vakut!
A beépített vaku még a legszebb fotótémának is olyan kinézetet varázsol, mint őznek a tompított fényszóró. Ez azért van, mert a fényforrás az objektívvel tökéletesen egy vonalban van, a fény derékszögben éri az arcot, ami nem igazán teszi előnyössé. Ha mindenképpen vakut akarsz használni, szerezz be egy külső vakut, olyat amit a kamera mellé lehet szerelni (vagy villants a falra/plafonra vele).
- Tudom, hogy arcokat akarsz fotózni, de néha gondolkozz a részletekben.
Mi lenne, ha a gyerek homokos lábfejét fotózod, miközben játszik a strandon? Vagy a nagymama kezeit? Vagy a barátod szemét? Néha a legkisebb részletek árulnak el a legtöbbet.
Néha egy részletfotó többet mond, mint egy hagyományos portré
- Exponálj túl.
Tudom, hogy oldalakat írtam már arról, hogy ne tedd, de a túlexponálás portré esetén egy általános és gyönyörű technika, amivel az arcnak egyszerű, letisztult külsőt adhatsz.
- Csinálj valami nem szokványosat.
Ütős fotókat akarsz a barátnődről az estélyi ruhájában? Dobd be egy medencébe ruhástól! Aranyos képet szeretnél egy babáról? Tedd egy hatalmas kosárba, ahogy Anne Geddes szokta, vagy öltöztesd be 5 számmal nagyobb ruhába!
- Fejezd be az integetést és a mosolygást.
Családi fotók készítésekor semmi nem tudja úgy hazavágni a pillanat varázsát, mint amikor bekiabálsz, “Hé Gyula nézz a kamerába!”. A képedet ezzel meg is semmisítetted. Nem azt mondom, hogy mindig lesifotókat kell készítened, de ha már az alanyod tudtára adod, hogy fotózod őt, legalább valamennyire pózoltasd, ne csak hagyd, hogy cövekként álljon a kamera előtt.
- Fotózz felfelé és hatalmat adsz, fotózz lefelé és elveszed a hatalmat.
A 2. pontban azt mondtam, ne fotózd a gyerekeket magasról. Ennek az az oka, hogy nagyon általános dolog, hogy magasról fotózzák őket, így nem úgy néznek ki a képeken, ahogy kellene nekik. Ugyanígy, sokkal erőteljesebbnek mutathatod alanyodat, ha alsóbb szögből fotózod őt. Michael Jordant például egészen nevetséges dolog lenne fentről lefelé fotózni. Egy sportolót erősnek akarunk mutatni, így célszerű őket kissé alacsony gépállásból fotózni.
- Ha egy ember túl feszengős, két ember tökéletes.
Minden alkalommal, ha olyan embert kell fotóznom, aki szégyenlőssé válik a kamera láttán, és semmilyen kifejezést nem mutat felém, megpróbálom az illetőt interakcióba hozni valakivel, aki épp az ellentéte. Például hagyom a gyerekeket játszani, de a mosoly csak akkor jön, ha a szülő is bent van a stúdióban. Ez a technika felnőttekkel is működik. Ha valaki feszeng, várj amíg el nem kezd beszélgetni valakivel és akkor készíts portrét.
A fehér menyasszonyi ruha mellett muszáj, hogy a fogak is szépek legyenek
- Megfelelően fehéríts fogakat Photoshopban.
Régebben az Exposure csúszka használatával értem el, hogy a fogak fehérebbnek tűnjenek. Sosem azt az eredményt kaptam, amit szerettem volna, amíg egy fotós nem adott egy tippet, miszerint jobb, ha a Brightness csúszkát használom a fogakra az Exposure helyett. Egy éjszaka alatt a digitális fogfehérítési technikám drasztikusan javult. Próbáld ki!
- Hozz létre kontrasztot a ruha és a helyszín között.
Nemrég eljegyzési fotókat készítettem egy párral, akiken világos ruhák voltak. A menyasszony világos pinkben volt, a vőlegény világoskék pólóban. Ezek a színek kétség kívül vonzzák a szemlélő tekintetét, ezért úgy döntöttem, hogy visszafogott színű háttér elé állítom őket. Ennél a sorozatnál öreg, szürke téglafalat, életlenbe vesző sötét hátterek stb. használtam a helyszínen. Az eredmény tökéletes lett! Ezt a tippet alkalmazhatod akkor is, ha olyan modellt fotózol, aki visszafogott színű ruhát hord. Ebben a szituációban világos, színes háttereket használj, ami kiemeli majd a modellt.
- A modelljeid felét elveszíted.
Nem, nem úgy értem, hogy kétszer annyi embert fotózhatnál. Azt akartam mondani ezzel, hogy az ügyfeleidnek van egy teljesen más oldala, amit talán sosem fotózol. Melyik ez az oldaluk? Hát a hátuk. Nagyon vonzóak lehetnek az olyan fotók, ahol az alanyod elfelé sétál, vagy a testét elfordítja a kamerától és csak a fejével néz vissza.
- A portré készítése előtt gondolj a felhasználás módjára.
Mire fogják használni a fotódat? Persze a legtöbb fotó általános felhasználásra van, de néhány kép jobb lehet álló vagy épp fekvő formátumban, ha azokat egy specifikus célra használják. Például, ha valakiről portrét készítesz a Facebook profiljához, sokkal nagyobb kép fog látszani az adatlapján, ha állóképet készítesz. Ha viszont esküvői meghívóra készül kép, lehet hogy jobb, ha fekvőképet készítesz, hogy maradjon elég hely a szövegnek.
Ellenfényben fotózott modell lány
- Ha vacak déli napsütésben fotózol, úgy állítsd be az alanyodat, hogy háttal álljon a napnak.
Azt látom, hogy sokan ez inkább rosszul csinálják, mint jól. A legtöbb esetben a fotós a nap felé fordítja az alanyát, így az arcuk nem lesz sejtelmes, árnyékba burkolózó a déli napsütésben. Ez nem túl szerencsés, mert a kemény fény csúnya árnyékokat rajzol az arcra. A legjobb módszer, ha a napközbeni portrékat úgy készíted, hogy a portréalanyod háttal áll a napnak, így az arca árnyékban lesz (nem kell hunyorognia), te pedig kissé túlexponálsz, hogy az árnyékban lévő arc jól exponált legyen.
- A spotmérés a barátod.
Ha nem szereted a manuális beállításokat a gépen, csináld a 16-os pontban leírt technikát és állítsd a gépet spot fénymérésre. A spotméréskor rá tudod venni a kamerát, hogy az arcot exponálja helyesen, míg a háttér kissé túlexponált lesz. Néhány ember számára a spotmérés könnyebb megoldás, mint a manuálisan beállított expozíció a portréalany arcára.
- Kapd elő a CTO-t.
Ha gyengébb fényekben fotózol (vagy erős vakud van), feltehetsz egy narancs színű (CTO) színkorrekciós fóliát a vakudra, így az alanyodra érkező fény…hát sárga lesz. De utána te állítod be a fehéregyensúlyt (én ezt mindig utólag csinálom Lightroomban), így az alanyod neutrális lesz, a háttered pedig kékesbe fordul. Itt találsz nagyszerű példákat a színeltolás technikára. A CTO korrekciós fólia valójában egy áttetsző, színezett, műanyag fólia, ami a vaku fényét az izzó színéhez korrigálja. Nem drága, egy szett kb 2500 forintba kerül, ami tartalmaz 3 árnyalatú sárgát, kéket, illetve zöldet (neonfényhez), és minden vakutípusra passzol.
- Komponálj és fókuszálj inkább, mint fókuszálj és újrakomponálj.
Bonyolíthatnám még ezt a tippet? Azt hiszem nem. Amire gondolok az az, hogy inkább komponáld meg a képet, és a fókuszpontot a keresőben állítsd át úgy, hogy az alanyod szemére kerüljön. Inkább csináld így, ahelyett, hogy a középső fókuszpontot használod a szemre élesítéshez, majd a gombot nyomva tartva újrakomponálsz. Ennek egyszerű oka van: a portréfotózás általában kis mélységélességgel történik, sokszor csak a szemek élesek. A fókuszálás utáni újrakomponáláskor nagyon könnyen kimozdíthatjuk a modell szemeit az extra szűk, néha 1-2 cm-es élességi tartományból, ugyanis észre sem vesszük, hogy 1-2 centit véletlenül előre vagy hátra dőltünk az újrakomponáláskor. Ehelyett inkább komponáljuk meg a képet, és a fókuszpontot váltsuk át.
Adj rágót a modellnek, hogy fújjon lufit. Elmúlik a stressz.
- A modellek azonnal felengednek, ha valami “fogódzkodó” kerül a képbe.
Modellnek lenni ijesztő dolog. Csak te vagy, meg a srác a hatalmas objektívvel. Ha azt látom, hogy a fotóalanyom kényelmetlenül érzi magát, rögtön valami “támaszhoz” nyúlok. Fogj egy virágot és add a menyasszony kezébe, hogy játsszon vele, adj a párnak rágógumit és fújjanak együtt lufit, adj a gyereknek játékot a kezébe, stb. Nem muszáj a “fogódzkodót” belekomponálnod a képbe (bár rendszerint jól néz ki), de garantált, hogy a segítségével a modelled picit ellazul majd.
- Szervezz egy “valódi” fotózást.
Az általános tévhittel ellentétben, a modellek többsége nem drága, függetlenül attól, hogy hol laksz. Menj fel a Modellonline.hu-ra vagy a ModelMayhem.com-ra és keress egy modellt a környékeden. Sok közülük még pénzt sem fog kérni, ha a fotózásért cserébe odaadod neki az elkészült képeket. Ezt TFP-nek (Time For Prints) vagy manapság inkább TFCD-nek (Time For CD) hívják. Oh, egy figyelmeztetés a ModellMayhemmel kapcsolatban…90%-a a modelleknek azt gondolja, hogy a legjobb fotójuk az, amelyiken alig van rajtuk ruha. Én mindig megkérem a feleségemet, hogy menjen fel az oldalra és válasszon modellt, így nekem nem kell nézegetnem a szemérmetlenséget. Nem jó… (a szerkesztő megjegyzése: ha igazán profi végeredményt akarsz, akkor azért válassz egy profibb modellt, neki viszont jó eséllyel fizetned kell majd, átlagosan 5-20ezer forint közötti összeget)
- Vegyél néhány sálat.
A feleségem, Emily kért meg, hogy a hölgyek kedvéért vegyem bele ezt a tippet a listába. Azt mondta, ez egy nagyszerű tipp a hölgyek felöltöztetéséhez portréfotózás esetén, bár szerintem ez csak valami shopping-függőségi hóbort lehet. Másfelől azért ez néha csodákat tett nálam. 3-4ezer forintért vehetsz talán 10 sálat is, aztán fotózhatod az alanyaidat egyszerű színekben (pl. fehér póló és farmer) és feldobhatod egy más színű sállal a képet. Úgy ítéltem meg, hogy ez az idősebbek portréja esetén működik jól, mert a tinik szeretik ékszerezni magukat és ötpercenként amúgyis átöltöznek. Ez a sál dolog nagy időspórolás és egy alanyból több külsőt kinyerhetsz.
- Emeld fel a lámpát, hogy szép szemfényt kapj.
A szemfény egyfajta csúcsfény, ami a szemekben tükröződik. Ez a életet a szemnek a fotón. Ha nagyon precíz vagy, akkor a legjobb hely ahová teheted a szemfényt adó vakut, magasan a modell fölött és pár lépésre oldalt található. Ez a beállítás 10 illetve 2 óránál fog becsillanást okozni a szemekben, ami optimális mert így a becsillanás nem takarja ki a pupillát.
- A legrosszabb módja annak, hogy természetes arcot kapj az alanyodtól.
Ha fotózni megyek, mindig megpróbálok egy asszisztenst vinni magammal, aki segíteni tud abban, hogy a portréalanyomat pózoltassa, megnevettesse, rávegye, hogy játsszon, így én a fotózásra tudok koncentrálni. Attól vagyok rosszul, ha az asszisztens olyasmit mond, hogy “Olyan merev vagy, lazíts!” Uh! Ha azt mondod az alanyodnak, hogy merev, és jó lenne a feloldódna, az csak ront a helyzeten. Soha ne mondd a modellednek, hogy mereven néz ki, vagy hogy próbáljon feloldódni. Ez az esetek 100%-ban csak visszaüt.
Keretezés: az alany nem a kép közepére van komponálva
- Keretezz kreatív módon.
Fotózd úgy a modelledet, hogy az ablakon tekint kifelé, vagy dőljön neki egy ajtókeretnek, így a portré kompozíciód sokkal erősebb és érdekesebb lesz. Ezt a technikát babáknál és kisgyerekeknél szeretem alkalmazni. Beteszem a picit a gyerekágyba, és úgy fotózom, hogy a rácsok közt néz kifelé. Ez mindig jó fotó szokott leni. Próbáltam ugyanezt felnőttekkel is, ahogy a börtön rácsai között néznek ki, de az valahogy nem lett az igazi.
- Próbáld ki a high-key és a low-key világításokat.
Néhány fotó jól mutat túlexponálva fehér háttérrel (high-key) mert tiszta és világos képet eredményez, de ugyanaz a modell, ugyanabban a pózban akár ijesztőnek és mélabúsnak is tűnhet egy low-key világítás esetén (kissé alulexponálva fekete háttérrel). Tanuld meg a fénymennyiséget szabályozni, mert ez nagy különbségeket eredményez a fotóidon.
- Ne legyél félénk.
Sok portréfotós szeretne többet fotózni, de nincs lehetőségük modellt találni maguknak. Szerencsére bármelyik ember lehet portré modell (persze gondolom azért szebbet szeretnél magadnak, mint Kiszel Tünde). Egyszer oktattam egy naplementés portréfotózás workshopon Floridában, és nem volt modellünk a fotózáshoz. Aznap magzatpózba kucorodva sírtam végig a délután egy sarokban? Igen, de az más miatt volt. A fotózáson viszont véletlenszerűen kérdeztünk meg embereket a srandon, hogy szeretnének-e magukról fotókat. Miután felajánlottuk, hogy megkapják emailben, rengeteg különféle embert tudtunk szerezni, akin gyakorolhattunk, és fantasztikus képek születtek.
Ultranagylátó kreatív használata környezeti portréhoz
- Használj ultranagylátót az érdekes perspektívához.
Ha portrét fotózol ultranagylátószögű objektívvel, komoly porblémákba ütközhetsz, ha nem tudod megfelelően használni. Az ilyen obik nagyon torzítanak, azért arcközeli fotóra ne használjuk, mert alanyunk utálni fog minket. Használhatjuk viszont környezeti portréhoz: közelítsünk egy-egy érdekesebb testrész felé és úgy fotózzunk, egészen érdekes és egyedi perspektívát kapunk. Ultranagylátó alatt értsd 15mm alatt APS-C gépek esetén és 22mm alatt fullframe gépek esetén.
- Naplementés portrékhoz melegítsd a vaku fényét.
A portréfotósok rendszerint imádják a naplementés portrékat, de kevés ember csinálja jól. A naplemente nem fehér fényű, meglehetősen meleg színei vannak: vörös, sárga és lila. Vegyél korrekciós fóliákat a vakudra és tedd melegebbé a fényét, hogy a naplementés képeid természetesebbnek tűnjenek.
- Nyisd ki a blendét az egészalakos fotókhoz.
Sokkot kapok, amikor néha napi szinten látok fotósokat, akik nem értik meg hogy nem a blende az egyetlen eszköz a mélységélesség befolyásolásához. A négy dolog, amitől a mélységélesség mértéke függ, az a blende, a gyújtótávolság, a kamera és a téma egymás közti távolsága, és a téma és a háttér távolsága egymástól. Ha egészalakos fotókat készítünk, a fotós értelemszerűen messzebb helyezkedik el a modelltől. Ez azt jelenti, hogy a mélységélesség nagyobb lesz, így nem szabad elfelejteni, hogy a rekesznek minél inkább nyitott állapotban kell lennie ilyenkor, vagy a gyújtótávolságunknak kell hosszabbnak lennie, ahhoz hogy életlenné tegyük a hátteret az alany mögött. A kis mélységélességű, egészalakos fotókhoz ajánlom a 85mm f/1.8-as obikat.
- Döntsd meg a horizontot a vicces portrék kedvéért.
Tájkép fotósok most biztos sírva fakadnak ezen tipp hallatán, ugyanis ők kínosan ügyelnek arra, hogy tökéletesen vízszintes legyen a horizont. Portré esetén viszont jót tehet a kompozíciónak, ha erősen megdöntjük a gépet, vicces és különleges hatást fog produkálni. Egyszer megmutattam egyetlen döntött fotót három öreg fotósnak, mindhárom a döntöttre szavazott. Ez szokott lenni az ügyfelek kedvence, még akkor is, ha egyes fotósok klisének tartják.
- Ha csoportot fotózol, mindig a legközelebbi emberre állítsd a fókuszt.
Megbánod, ha nem teszed, mert az elől álló ember életlen lesz, akkor is ha kicsit szűkebb rekeszt használsz. Bízz bennem. (szerk.megj: a mélységélesség ideális esetben úgy alakul az objektíveknél, hogy a téma előtt 1/3, téma mögött 2/3 tartomány esik az élességi síkba, ha nem így van, akkor front-vagy backfókuszos az obid)
- Erőltesd a modellszerződést!
Külön könyvtárat nyithatnék annak a több tucatnyi nagyszerű porténak, amit nem használhatok fel, mert nem írattam alá modellszerződést (beleegyező nyilatkozatot). Van egy fekete-fehér fotóm egy hajléktalanról, ami nagyon népszerű fotó lett, de örök életre a vinyómon fog porosodni, mert nem adhatom el. Pff…
- Próbáld ki az elektronikus modellnyilatkozatot az egyszerűség kedvéért.
Egyszerűbb lett az életem, mióta letöltöttem egy appot az okostelefonomra, amiben megtalálható egy modellszerződés, amit a modell úgy tud aláírni, hogy az ujjával rajzol a telefonképernyőre. Ez így sokkal egyszerűbb nekem is, és azóta nincs probléma a nyilatkozat beszerzésével. Csak keress rá az Android vagy az iPhone app-store-okban a “modell release” szóra, és találni fogsz ilyet (magyarul sajnos még nincs ilyen). Persze azért papíralapú modellszerződést is tartok a fotós táskámban, mert az iStock és más microstock ügynökségek nem fogadnak el elektronikus modellszerződést.
- Tanuld meg a híres S-pózt.
Minden élő ember, aki portréfotósnak mondja magát, ismeri az S-pózt (kontrapóz, vagy kontraposzt – a szerk.). Ez egy alapvető dolog, az összes portréfotó workshopomon tanítom. Ez gyakorlatilag úgy történik, hogy a modell vállai és csípője szöget zárnak be, vagyis az egyik lábára helyezi a testsúlyt és leereszti azt a vállát, amelyik oldali lábán van az egyensúlya. (ld. Michelangelo Dávid szobra – a szerk.)
Az alanyok fókuszon kívül vannak, a kép mégis jó
- Helyezd fókuszon kívülre a témát.
Néha az alany csak egy része a portrénak. Ennek a technikának a használatához például fókuszálj az alanyod kalapjára, és az állítsd őt néhány lépéssel hátrébb, úgy hogy épp a kalapjáért nyúljon. Vagy ugyanezt gyerekkel és a játékával, vagy egy nővel és a magassarkújával. Érdekes és kreatív kép lesz.
- Töltsd ki a képet.
Zoomolj bele az alanyod arcába, szemébe, vagy a kezeire. Azzal, hogy kitöltöd a képet, nagyszerű részleteket fogsz megmutatni és különb képed lesz, mint az a milliónyi pillanatfelvétel, amit a barátaid Facebook oldalain látsz.
- Ellenőrizd a szempillák élességét.
Az LCD-n nagyon nehéz megállapítani, hogy éles-e a képed. Én úgy szoktam élességet ellenőrizni, hogy az LCD-n ránagyítok a szempillákra. Ha egyenként látod őket, akkor tudod, hogy pengeéles a fotód. Vagy a szempillák feketés pacák? Akkor bizony nem annyira éles az a fotó.
- Szerezz be egy portrémarkolatot.
A portrémarkolatok a DSLR fényképezőgépek aljára csatlakoztathatók, és egy extra akksit tartalmaznak. Azon túl, hogy az extra akku egy jó dolog, a portrémarkolat további előnye, hogy kapsz mégegy expogombot. Ezt az extra expogombot akkor tudod nyomni, ha a kamerád portré (függőleges) állásban van, így sokkal stabilabban tudod tartani a gépet, mint amikor markolat nélkül a könyököd felfelé áll, a tested pedig félig kicsavarodva van, hogy függőlegesen tartsd a gépet. Ezáltal sokkal szívesebben fogsz portréállásban fotózni és a képeid is élesebbek lesznek. A portrémarkolatok nem olcsók, de nézz körül a neten, mert minden népszerű DSLR típushoz lehet kapni utángyártott markolatot, ami gyakorlatilag ugyanolyan jó, mint a gyári, de jóval olcsóbb. (szerk.megj: mi a Phottix termékeit ajánljuk, nem ez a legolcsóbb, de az utángyártottak közül a legmegbízhatóbb)
- Szállj ki a modelled arcából.
Egyszer nagyon nagy hülyeséget csináltam egy elegáns céges rendezvényen. Totál elfelejtettem elvinni a 70-200-as obimat, ezért az 50-es fixet voltam kénytelen használni az ellesett pillanatokhoz a vacsora közben. Ahhoz, hogy viszonylag szűk kivágást használjak az 50mm-es objektívemmel, kénytelen voltam pár méterre állni az alanyaimtól. Na ez hiba volt. Mindenki lefagyott, és borzasztó kényelmetlenül érezték magukat, amikor az arcukba nyomtam a fényképezőgépet. Egy elkapott pillanatot sem tudtam megörökíteni, totál hazavágta a fotóimat. Személy szerint a portréim többségét 100mm-en vagy afölött készítem, ha egészalakos a kép, akkor 70mm környékén.
Derítőlapok mindenütt
- Használd a derítőlapod megfelelő oldalát.
Az 5-az-1-ben derítőlapok olcsók és nagyon hasznosak portréfotózáskor. Ellenben a legtöbb fotós megveszi és fogalma sincs, melyik oldalát mikor használja. Erről van külön cikkünk is, de a lényeg az, hogy a féligáteresztő közepe a nap és a modell közé megy, a fehér felét stúdióban, vagy kemény napsütésben használjuk, az ezüst oldalát gyenge fényben, vagy akkor ha erős fényre van szükséged, a fekete oldal a fény elvételére, erősebb árnyék létrehozására használatos, az aranyszínű oldalát pedig melegebb hangulatú képekhez használjuk, például naplementében.
- Ne csapd be magad: jó portrét jó világítás nélkül nem tudsz csinálni.
A fotód olyan jó lesz, amilyen jó a fényed…ha a fény középszerű, ne várj többet egy középszerű fotónál.
- Légy önmagad, azt fotózz, amit szeretsz.
Véleményem szerint nem szerencsés, ha valaki homlokegyenest idegen dolgokat művel azért, hogy kreatív portrét készítsen. Olyat csinálj, amit szeretsz. Ha inkább komoly típus vagy, akkor fotózz tradicionális portrékat stúdióban, valószínűleg ezt fogod a legjobban csinálni. Ha őrültködős típus vagy, akkor fotózd a modelljeid egy fagyiárus boltjában, vagy trambulinon ugrálva, valószínűleg neked itt lesznek a legszebb képeid. Hagyd, hogy a fotóid tükrözzék a személyiséged, hogy megmutassák mi hoz lázba.
- A megfelelő eszközt használd a munkához.
Softboxok, beauty dish-ek, áteresztő ernyők és visszaverő ernyők…mindegyik más minőségű fényt ad. Sok fotós megvesz egyet, mondván a lágy fény az lágy fény, de ha a megfelelő eszközt használod a fény lágyítására egy portrénál, meglehetősen nagy különbséget fogsz tapasztalni. (Nagy általánosságban az ernyők mindenfelé szórják a fényt, így nagyon lágy fényt produkálnak, nehéz hibázni velük, cserébe viszont nem lehet kontrollálni a fényüket. A softboxok ha úgy vesszük kontrollált ernyők, ugyanis lágy fényt adnak, de kontrollálható, irányítható módon. Ha akarjuk, akkor csak az alany egy részét világítjuk meg vele. A beauty dish keményebb fényt ad, sötétebb árnyékokkal, formák, textúrák (pl. karakteres arc, kidolgozott izomzat) kiemelésére használható.
Ez az arc 2 másodperc múlva eltűnik a vőlegény arcáról. Pörögjön a zár!
- Pörögjön a zár, hogy elkapd a jó arckifejezéseket.
Soha nem lesz meg a tökéletes arckifejezés, ha pihenteted az ujjad a gépen. A jó arcokat elkapni annyit jelent, mint rengeteg fotót készíteni, és észnél lenni, amikor a megfelelő pillanat felmerül.
- A hibáidat ne kövesd el újra.
Ez fegyelmezettséget igényel, de jobban fejleszti a portréfotós tudásodat, mint az összes többi tipp együttvéve. Minden fotózás után ülj le, és ahelyett, hogy csípőből törlöd a rossz képeket, kicsit gondolkozz el rajtuk, tanulmányozd őket. A fotósoknak van egy rossz szokásuk: csak a jó képeiket tanulmányozzák. De ha ráveszed magad, hogy a rossz képeknél is megállapítsd, hogy mitől lettek rosszak, az elősegíti, hogy legközelebb ne kövesd el újra ugyanazt a hibát.
- A fotók nem arra valók, hogy bitekből álljanak.
Nem mindig kényelmes dolog kinyomtatni a fotóinkat, de arra jöttem rá, hogy kevés dolog motivál jobban, mint az, hogy a fotóimat nagy méretben a falamon látom. Készíttess néhány nyomatot néhány portrédról, és motiválni fog, hogy folytasd a dolgot. Szintúgy késztetni fog arra, hogy elgondolkozz a képen minden alkalommal, ha ránézel, ami által picit mindig jobbat fogsz készíteni a következő fotózáson.
- Tartsd melegen a modelled.
Ennek leginkább télen van jelentősége, ugyanis ha a modelledet hidegben “tartod”, az minden alkalommal visszaüt. Senki sem néz ki jól lefagyott fülekkel és piros orral. És ha már a hidegről beszélünk, télen mindig legyen a nadrágzsebedben egy plusz akksi, mert a hidegben hamarabb merülnek.
- Tanuld meg a zsargont, ha modellekkel dolgozol.
Ha modellt keresel a fotózáshoz, tanuld meg a szakzsargont. A pénz nyelvén persze folyékonyan beszélnek, ami révén könnyű lesz modellt szerezned, de a modellek olyat is mondanak, mint például a TFP, ami azt jelenti “time for prints”. Ha a modell azt mondja, hogy hajlandó TFP alapon fotózni, az annyit tesz, nem kell fizetned neki, elég ha kinyomtatott képeket kap a fotózás után. Ha azt mondja TFCD alapon is dolgozna, az ugyanaz, mint a TFP, de a modellnek digitális fotók kellenek. Ja, és néha lusták és csak annyit mondanak TF alapon dolgoznának. Ezt fordítsd úgy “ha nekem is adsz a képekből, ingyen pózolok”.
- Ragaszd a kamerát a kezedhez.
Oké én nem csinálom. De valóban segít, ha mindenhová magaddal viszed a géped. Mindig találsz valami érdekes embert az utcán, akit le tudsz fotózni.
- Utcai portrékhoz légy inkognitóban.
Mindenhol fényképezőgépek vannak, de ha egy hatalmas fotóstáskát cipelsz a válladon street-fotózáshoz, az rendszerint megrémiszti az embereket. Az utcai fotósok inkább a keskeny profilú fotóstáskákat favorizálják, mert azok kevésbé feltűnők.
- Vigyél magaddal célszerszámokat.
Minden fotózásra vigyél magaddal néhány célszerszámot, ami nem is feltétlenül a fotózáshoz kötődik, de megmentheti a munkát, ha valami gebasz van. Ilyen például a biztostű v. csipesz (ha kiderül, hogy nagy a ruha modellre és be kell szűkíteni), ragasztószalag, sebtapasz, egy palack víz, extra akksi és memóriakártya, stb.
- Keress érdekesen kinéző modelleket.
Úgy tűnik a fotósok rendszerint olyan modelleket keresnek, mint amilyenek ők maguk, de ha olyan embert fotózol, aki gyökeresen más mint te, az csak hozzáadni tud a portfóliódhoz. Én nem vagyok egy tetovált, goth motoros típus, de ha lenne lehetőségem egy ilyet fotózni, valószínűleg minden dolog lenyűgözne, ami egy ilyen emberrel kapcsolatos. Ez a különbség az, ami igazán érdekel engem egy fotózás során, és segít nagyszerű fotókat készíteni.
Ugyan vaku is van ezen a képen, de derítőként funkcionál a szörfdeszka és a homok is
- Használj természetes derítőfelületeket.
Egy homokos tengerparti fotózásnál a fehér homok hatalmas derítőlapként működik, ha a modell ül vagy fekszik a homokban. Ha városban fotózol, egy ezüstszínű kukafedél szintén derítőlapként tud szolgálni. Ugyanez a helyzet vízközelben is, ugyanis a vízfelület is képes árnyékokat deríteni. Ne feledd, hogy a nap nem az egyetlen fényforrás a természetben. Sőt, néha az is előfordul, hogy a nap bizonyos felületekről visszaverődő fénye több/jobb fényt ad a portrédhoz, mint maga a nap.
- Várj egy felhős napra.
Semmi sem tesz boldogabbá, mint ha egy felhős napon kell portrét lőnöm. Egyenletessé és lággyá teszi a világítást, ugyanis a felhős ég hatalmas derítőként működik. Nem beszélve arról, hogy a felhőzet levesz a nap erejéből, így a vakummal könnyebben túl tudom lőni a környezeti fényt, ha erre van szükség.
- Ejtsd a lámpaállványt és használj kézben fogható vakutartót.
Ha asszisztenssel fotózom, sokkal jobban szeretem a vakut egy hosszabb rúd végére tenni, mint állványra. Így az asszisztens kézben tudja tartani a lámpát, ahelyett hogy letennénk a földre és azon aggódnánk egész nap, hogy mikor borítja fel egy szellő. Gyorsabb is lesz így a fotózás menete.
- Védd a vakuidat légrugós állványokkal.
Ha mégis a lámpaállványok mellett teszed le a voksod (pl nincs asszisztensed, vagy beltérben dolgozol), szánj extra 5-6000 Forintot, hogy levegős csillapítású állványt vegyél, így nem fog leesni a vakud, ha véletlen kilazítod a szorítót és nem fogod a rudat az állványon. Abszolút megéri a felárat.
- Tegyél három (vagy több) képet egy sorba.
Ha gyerekeket fotózom, imádok gyors sorozatot lőni. Elkerülhetetlenül is homokot fognak a fejükre szórni, esnek-kelnek, vicces dolgokat csinálnak. Fogj három vagy négy képet, és kombináld őket egy kis filmcsíkká Photoshopban, hogy rövid történetet mutassanak be.
- Ne hagyd, hogy a modellnek várnia kelljen rád.
Semmi sem öli meg jobban az izgatottságot és a fotózás energetikusságát, mint az, ha a modellnek várnia kell a fotósra, hogy az beállítsa a fényeket, tekergesse a tárcsákat a fényképezőgépén. Állíts be mindent, mielőtt a modell egyáltalán megérkezik a helyszínre, és a fotózás során csak pörögjenek az események.
- Csinálj kontrasztot ruha és a környezet között.
Ha portrét fotózom ügyfeleknek, az elegánsan öltözött párokat imádom öreg, rusztikus helyszínekre vinni, a lazán öltözötteket pedig valami formálisabb helyre, mint egy templom, vagy egy szép kert. Ez a kontraszt érdekessé teszi a fotókat.
- Tarts rendszert a memóriakártyáid között.
A portréfotósok néha többszáz, ha nem ezernél is több fotóval térnek haza a munkából, ami óhatatlanul is több memóriakártya használatát jelenti. Ha nem vagy elővigyázatos, előfordulhat, hogy egy teli kártyát teszel vissza a gépbe a fotózás során, formatálod és új fotókat lősz rá. Csinálj rendszert a táskádban, hogy hol tárolod az üres kártyákat és hol azokat, amikor a képeket ki kell tenni otthon a számítógépre.
- Ha még nem tanultál belőle, ügyelj a háttérre.
Semmi sem rosszabb, mint egy szuper arckifejezés a modellen, és mögötte egy telefonvezeték, vagy egy villanyoszlop, ami eltereli a néző figyelmét.
Ha hajfényt tettek volna erre a képre, az alanyok most kevésbé lennének…hát kopaszok
- Használj hajfényt.
Ahhoz, hogy a modellt leválaszd a háttérről, a legjobb megoldás, ha vakut vagy a napot mögé helyezed. Ez különösen igaz, ha az alanyod sötét hajú és a háttér is sötét.
- Ne törölj képeket a fényképezőgépen.
Különösen ne portréfotózás esetén, ahol minden apró kis részlet számíthat, onnantól kezdve, hogy merre néz a modell a szemeivel, odáig egy-egy hajtincs így áll vagy úgy áll. Őrültség úgy törölni fotókat, hogy ezeket a nüanszokat az LCD képe alapján bírálod el. Várj amíg monitoron nem látod a képeket, és ott döntsd el, hogy melyiket tartod meg és melyiket törlöd.
- Ha véletlenül kicsit túlvakuztad a képet, utómunkában még javíthatod.
Nem arról beszélek, ha akkorát vakuztál, hogy a szomszéd is panaszkodott, de ha a műfényed kicsit sok lett, használd a Brightness csúszkát Camera Raw-ban vagy Lightroomban, ez segít némileg elvenni a fény “élét”. Sok ember ezt az Exposure vagy a Recovery csúszkával próbálja megoldani, de én többnyire szebb eredményt szoktam elérni, ha a Brightnesst állítom.
- Vegyél egy 50mm f/1.8 objektívet.
Ez egy hihetetlenül jó obi cirka 30ezer forintért. Ennyi. Ha nincs ilyened, rosszul teszed. Itt egy link a Canon verzióhoz, és egy a Nikon verzióhoz. Vigyázat, a Nikonosban nincs autofókusz motor, belépőszintű Nikon vázakkal nem lesz autofókuszod. Ha ilyen géped van (pl D3100, D5100), G-verziót vegyél, ez sajna picit drágább, de még így is megéri az árát.
- Használd az ablakokat óriási softboxként.
Erről már volt szó egy korábbi tippben. Annyi kiegészítést hozzá, hogy ha még lágyabbá tennéd az ablak fényét, rögzíts rá egy opálos, áttetsző zuhanyfüggönyt, ami diffúzorként fog működni. Tökéletes megoldás azoknak, akiknek nincs csiri-csáré vakuszettjük.
- Lesifotózás esetén próbáld előre kitalálni, hogyan fognak viselkedni az emberek.
Az elkapott pillanatok fotózása kemény dió, ha nem vagy elég gyors, hogy elkapd az alanyaid megfelelő arckifejezését vagy mozdulatait. Az egyetlen módja, hogy megjósold mikor jön el a megfelelő pillanat az, ha megfigyeled mit csinál épp a modelled. A járdán vadul autókat figyelő ember jó eséllyel fel fogja emelni a karját, és a mellette elhaladó taxiért fog kiáltani, a vőlegény mosolyogni fog, ha először meglátja a menyasszonyt végigvonulni a templom folyosóján, a kihívó csapat pedig letört lesz, ha vége a játéknak és vesztettek. Megjósolni, hogy mi fog történni, egyet jelent a drámai kifejezésekkel megtűzdelt lesifotókkal.
Kis csoportkép, egyenetlenül eloszlatott fejmagasságokkal
- Csoportképek esetén próbáld meg egyenletlenül elosztani a fejeket.
A csoportképek esetén sosem néz ki igazán jól, ha az emberek tökéletes sorokba rendezve állnak. Legközelebb ha kisebb csoportképet készítesz mondjuk egy családról, próbáld meg variálni a fejek magasságát, hogy érdekesebb és természetesebb kompozíciót kapj. Én ehhez nagyobb köveket, dombocskákat szoktam keresni a csoportnak, amin ülni tudnak, így egyenetlenebbek lesznek a képen.
- Csoportképek esetén az egymásközti távolság kulcsfontosságú.
Szinte lehetetlen az embereket eléggé összetömöríteni egy csoportképen, mivel kényelmesebben érzik magukat, ha egymástól távolabb állnak. Ennek ellenére próbáld meg, mert mindig jobb egy csoportkép, ha az emberek szorosan egymás mellett állnak.
- Az egyszerűbb jobb (itt egy szójáték volt az eredeti angolban: KISS your model aka. Keep It Simple, Stupid)
Ha a softboxokkal és a háttérpapírral bajlódsz, nem biztos, hogy ez mindig javítani fogja a képed élvezeti értékét. Néha jobb csak leülni a kamerával, egy objektívvel és a portréalanyoddal, és hagyni, hogy önmaga legyen.
- Ismerd meg a modelled.
Ez a tipp sok fotósnak elkerüli a figyelmét, akiknek ráadásul nincs elég rutinjuk ahhoz, hogy alanyaikról a személyiségüket tükröző portrét készítsenek, pedig ez a tipp abszolút életbevágó. Nemrégiben fotóztam a sógorom eljegyzését. Miután tudtam hogy ő inkább tradicionális beállítottságú ember, azt is tudtam, hogy milyen típusú fotóknak örülne és milyennek nem. Keríts időt a modelled megismerésére.
- Hosszú orr a kamera felé kell nézzen.
Ahhoz, hogy minél kevésbé látsszon a hosszú orr a képen, az ilyen portréalanyaidat kissé emelt fejjel fotózd, az állait emelje magasabbra, hogy az orra a kamera felé nézzen, így a képet néző embereknek nem fog megakadni a szemük a hosszú orron.
- Vakon ismerd a felszerelésed.
Egy ember kifejezései pillanatról pillanatra változhatnak. Ha a kamera beállításait úgy tudod szabályozni, hogy rá sem kell nézned a gépre, az rengeteg alkalommal segít, hogy időben elkapd a pillanatot.
- Ne laposan ábrázold a kezeket.
A kézfej zavaróan és természetellenesen nagynak hat a fotón, ha 90 fokban látszik a kamerához képest. A legjobb ha a kamera felé vagy a kamerától elfelé hajlítja kissé a modell.
Az ilyen pózok nem történnek maguktól, meg kell tervezni őket. Szánj időt rá!
- Találd ki a pózt mielőtt fotózol.
Egy lista elkészítése, esetleg néhány minta kinyomtatása segít életben tartani a fotózás energiáját, mozgásban tartását. A baloldali képen látható táncos lány is jól mutatja, hogy ilyen pózt csak akkor kaphatsz, ha megdolgozol érte. Ülj le, és gondolj végig néhány kreatív pózt, majd ha kimész fotózni, ne félj új dolgokat kipróbálni.
- Használj polárszűrőt, hogy kiküszöböld a szemüveg csillanását.
Meglehetősen kellemetlen szitu úgy hazajönni egy portréfotózásról, hogy azt látod, az alanyod szemüvege a fotózás során végig becsillant. Csak tegyél fel ilyenkor egy polárszűrőt és a dolog jórészt meg is oldódott.
- Tanuld meg az aranymetszést a harmadolás helyett.
Az aranymetszés és a harmadolás között csak pici különbség van, de azt tapasztaltam, hogy a fotók néha sokkal természetesebben hatnak, ha a portréalanyom szemeit kicsit közelebb helyezem a képközép irányába, mint ha a harmadoló vonalon lennének.
- Ne legyél DSLR sznob.
Tudom, hogy egy DSLR-rel jobb képet lehet készíteni, mint a mobiloddal, vagy egy kompakt géppel, de ne szalassz el lehetőséget egy jó portréra vagy egy jó pillanat lefotózására, csak azért mert nincs nálad a DSLR-ed. Fotózz bármivel, ami nálad van.
- Csinálj listát és ellenőrizd kétszer.
Ha már ezerszer összepakoltad a felszerelésed, akkor is készíts egy fotózás előtti check-listát, ugyanúgy, mint a pilóták teszik a repülőgépeken minden alkalommal. Pakold ki a fotóstáskád vagy mellényed, és pakolj vissza mindent a saját helyére. Ellenőrizd az akksikat. Formatáld a kártyákat, próbáld ki a kamerát az összes obival, hogy meggyőződj róla, minden működik ahogy kell, és készen állsz mindenre ami szembe jön.
- Kerülj fotósok közé.
Menj és fotózzál más fotósokkal. Nem csak az érdeklődési körödön belül, hanem bárkivel. Nézd a stílusukat, a logisztikájukat, a felszerelésüket, hogyan fotóznak, mit fotóznak…majd fordíts időt arra, hogy megnézed a képeiket a nap végén – ha szerencséd van számítógépen, vagy épp csak a gépük LCD-jén. Nagy segítség lesz, én mindig tanulok valami újat.
- Gondolkozz úgy, mintha filmre fotóznál.
Néha segít, ha egy halom képet lősz, mert így sikerül elkapni a tökéletes arckifejezést, de néha jobb, ha lelassítasz és tervszerűen gondolkozol. Vigyél minden képet tökélyre, mielőtt lenyomod a gombot. Gondolkozz és lassíts le.
- Figyelj a hajgumikra.
Nagyot nevettem, mikor ezt a tippet olvastam Alison Williams facebook oldalán, mert el sem tudom mondani, az elmúlt években hány órát töltöttem a Photoshop előtt hajcsatokat retusálva, amikor az ügyfél vagy modell véletlenül bent hagyta a hajában.
Hasalj le a földre, és indulhat a hiszti
- Nem kell mindennek tökéletesnek és szépnek lennie.
Például egy két éves gyereket hisztizve fotózni a konyha padlóján, úgy hogy lehasalsz az ő szintjére, ebből csak jó kép lehet. Vagy egy férfit fotózni izzadtan és koszosan, szintén hasonló eredményre vezet. Ne csak a szépet keresd.
- Ha ügyfeleknek fotózol, írd a nevüket egy post-itre és ragaszd a fényképezőgép hátuljára.
Használhatsz szigszalagot is és alkoholos filcet. Konkrétan utálom, ha fotózás közben elfelejtem az ügyfelem nevét, és nagyon zavarbaejtő állandóan azt mondani, hogy “ééés…ööö…megtennéd, hogy…igen, te…légyszi hajtsd lejjebb az állad”
- Lágyítsd a gépre helyezett vakud fényét.
Én a Gary Fong Lightsphere feltétet használom (magyar nyelven a “tejfölösdoboz” – a szerk), hogy lágyítsam a rendszervaku fényét, ha rendezvényen vagy bármi egyéb beltérben fotózom, de ugyanilyen jól működik bármilyen más műanyag flakon is. Meglehetősen jól funkcionál, mindenképpen szebb fényt ad, mint a csupasz vaku.
- Tökéletesítsd a rendszervakuzást.
Softboxszal tökéletes fotót készíteni nagy gyakorlatot igényel, ellenben ROSSZ fotót készíteni nagyon nehéz vele. A gépre helyezett vaku teljesen más. Nagyon sok gyakorlásra lesz szükséged, hogy gépre helyezett rendszervakuval jó képet készíts, de segítségedre lehet ez a könyv (angol nyelvű – a szerk.)
- Állíts a fényeken, hogy kezelni tudd a mélyen ülő szemeket.
Néhány embernek beljebb ülnek a szemei az szemöldökükhöz képest. Ez gyakran mély árnyékot képez a szemüregben. Ahhoz, hogy ezt megoldd, nem kell mást tenned, mint lejjebb állítani a lámpákat, hogy bevilágítsanak a szemöldökök alá.
Az igazi “meleg süti” mosoly
- Tanuld meg irányítani az alanyod, hogy azt a kifejezést kapd, amit szeretnél.
Némi gyakorlatot igényel, hogy kommunikálni tudd a póz-ötleteidet az ügyfeleddel. Idővel meg fogod tanulni, hogyan adj világos instrukciókat. Például én gyakran mondom az ügyfeleimnek, hogy “Ne mutasd a fogaidat ennél a képnél, de gondolj a mosolygásra, miközben pózolsz.” Ezt a fajta direktívát mindig értik. Más fotósok azt kérik, hogy gondoljon a modell meleg sütikre, de ez nagyon nagyon nagyon banális az én ízlésemnek 🙂
- Tanuld meg a fogásokat, amikkel ráncokat lehet elrejteni.
Ha a modelled kicsit idősebb már, sok mimikai ránca van, kövesd a következő utasításokat: (1) Inkább szemből világítsd, mint oldalról, (2) vidd közel a fényt, és használj nagyméretű fényforrást, hogy a fényed szokatlanul lágy legyen, valamint (3) inkább kövesd a 89-es tippet, és ne hagyd mosolyogni őket, inkább csak kérd meg, hogy gondoljanak a mosolygásra.
- Körültekintően válassz modellt.
Mindig nevetek, ha azokat a modelleket látom, akiket a fotósok kereskedelmi célra szánt fotóikhoz választanak (pl. stockfotóhoz). Úgy tűnik mindig a lehető “legdögösebb” lányt hívják a fotózásra, ahelyett, hogy egy aranyosan kinéző embert választanának, akinek a kisugárzása vonzó és megközelíthető. Az igazság az, hogy, hogy a “dögös csaj” gyakran átlagos lesz, és….megközelíthetetlen. Hány céget ismersz, aki egy megközelíthetetlen embert akar a cég reklámarcaként mutogatni? Nem sokat. Keress valakit, aki vonzó és megközelíthető, valakit akinek afféle “szomszéd lány” külseje van. (ez a tipp Yuri Arcurstól, a stockfotózás mindenható urától származik)
- Állítsd be a képstílust a gépen, akkor is, ha RAW-ban fotózol.
A Canon Picture Style-nak (Képstílusnak), a Nikon Picture Controlnak hívja ezt a funkciót. Akárhogy is hívják, a kamera ettől függően különböző módon dolgozza fel a képet, ami jelentős kihatással lesz a végeredményre. Sok fotós úgy tanulta, hogy a képstílusok nem számítanak, ha RAW formátumban fotózunk, mert utólag be lehet állítani őket a RAW konverterben képi információveszteség nélkül. Ez így is van, de arra nem gondol senki, hogy fotózáskor a kép, amit az LCD kijelzőnk mutat, valójában egy előnézeti JPEG, amire bizony hatással van a beállított Picture Style, és ugye ez alapján ítéljük meg az expozíciót, a világítást, összességében azt, hogy a fotónk jó-e vagy sem. Miután én inkább tájképeket készítek, mindig észben kell tartanom, hogy átállítsam a képstílust portrézás előtt, máskülönben belebonyolódom a világításba, ha azt látom, hogy túl nagy a kontraszt a háttér és az előtér között.
- Ne élesíts vakon.
Abszolút fontos a portrékat élesíteni, de közben mégsem. A Sharpening és a Clarity csúszkák a Photoshopban és a Lightrommban nem ugyanazt jelentik. Sajnos sok fotós élesíti globálisan a portréit a Sharpening csúszkával, vagy az Unsharp mask-kal, ami az egész képet érinti. A portrék viszont szelektív élesítést igényelnek. A szemeket és a hajat élesíteni kell picit, a bőrt viszont nem szabad, sőt… Szánd rá azt az extra 30 másodpercet, hogy szelektíven élesíts, minőségi javulást fogsz tapasztalni a fotóidon.
A naplemente az egyik legjobb időszak sziluettfotózáshoz
- Próbálkozz a sziluettel.
A legjobb időszak a sziluettek lövéséhez a késő délután, estefelé, amikor a nap már alacsonyan a horizont fölött jár, így a modell alakja letisztult és jellegzetes. Például tökéletes alkalom a sziluettfotóra, ha kislányok szaladgálnak a naplementében a strandon.
- Próbálj természetesen világítani mesterséges fénnyel.
Néhány kedvenc portrém olyan fényforrás használatával készült, ami se nem kültéri fény, se nem vaku. Számos egyéb “természetes” fényforrás létezik a világon, ami drámai hangulatot képes adni a képnek. Ilyen például ha valaki egy gyertyát tart az arca mellet, vagy egy monitor világítja meg az arcát a sötétben, stb. Ezek olyan hangulatot adnak a fotónak, amit semmi mással nem tudsz reprodukálni.
- Ha HDR-t alkalmazol, használd bölcsen.
A HDR effektnek sok negatív hatása van. Ilyen például a megnövekedett szemcsézettség (nem zaj!), a hangsúlyosabb textúra, a természetellenes színek, és a tény, hogy minden árnyékot kivilágosít. Igaz ezeket a negatív hatásokat csökkenteni lehet, de a HDR mindig rontani fog a képminőségen. Sajnos mindezen tulajdonság egy portré esetében negatívumként jelentkezik. Jóllehet a HDR tökéletes egy olyan portréhoz, ahol a barázdált bőr, és a koszos stílus a meghatározó (pl. fekete-fehér kép egy borostás, harmadik világbeli férfiól), de a legtöbb modell nem akar barázdált és texturált arcot magának. Néha viszont a dögös háttér miatt HDR portrét akarunk készíteni, ekkor a legjobb megoldás, ha két képből rakjuk össze a végső fotót. Egy RAW-t normál HDR-ként dolgozunk ki, és ugyanazt előhívjuk tradicionális portré formájában, majd összemaszkoljuk a két képet. Így mindkét stílus legjobbját hozod ki egy képből.
- Ha megvágod a képet, amputálj rendesen.
Egy ember fotójába belevágni nehéz eset. Kezdő fotósok rendszerint egészalakos képeket gyártanak, mert nem tudják, hol vágják meg a testet a kép szélével. A legjobb tipp, amit adni tudok az az, hogy ne vágj amolyan “épphogy” módon. Például, ha egy arc-portrét úgy vágnál, hogy levágod a fejtetőt, csináld rendesen, vágj a homlokig, így a képet néző érzékelni fogja, hogy azt szándékosan tetted, nem csak véletlenül sikerült úgy. Sok fotós azt tanítja, hogy ízületeknél ne vágjuk a képet (térdnél, könyöknél, csuklónál stb). Ez is egy jó tanács, de szerintem csak annyira jó, hogy megtanuljunk szándékosan vágni. Ha csak kicsit akarsz vágni a testből, vágj inkább sokat.
- Használd kreatívan a háttérpapírokat.
A stúdióhátterek (tudod azok a foltosan színezettek, amik úgy néznek ki mintha egy kétéves gyerek pacálta volna össze), általában uncsi portrékat eredményeznek, de van módja, hogyan dobd fel őket. Ezek a texturált hátterek azért néznek ki olyan bénán, mert egyenletesen világítják meg őket. Ne feledd, a fény a legfontosabb! Ha elfordítod ezt a hátteret úgy, hogy a szögben legyen a kamerához képest, a hátsó részére kevesebb fény jut majd, az elülső része pedig világosabb lesz. Ez a kontraszt százszor érdekesebbé fogja tenni a képedet. Ugyanezt megteheted egy fehér háttérrel: a kamerához közeli oldala fehér lesz, a távolabbi sötétszürke, mert nem kap annyi fényt. Ez a tónusátmenet meglehetősen kreatív hátteret ad majd a portéhoz.
- Vigyél egy gagyi szerelmes regényt a fotózásra.
Ez egy szuper tipp, amit régebben kaptam, egy játék, amit a fotózás során lehet eljátszatni a szereplőkkel. Például eljegyzési fotózásra szoktam magammal vinni egy ilyen bóvli romantikus regényt. Ha a pár kicsit merev és nem akarják produkálni magukat, nem akarnak nevetni a kamera előtt, előveszem ezt a könyvet és odaadom nekik. A feladatuk az, hogy ki kell nyitni valahol, és fel kell olvasniuk egymásnak egy teljes mondatot balta arccal. Nem lehet se nevetni, se mosolyogni. Ez elég jó eséllyel hisztérikus röhögésbe és mosolygásba fog átfajulni, számodra pedig természetes érzelmeket mutató portrékba, ugyanis ott állsz 5 méterre a fényképezőgéppel és elkapod a legjobb pillanatokat.
- Használd a megfelelő fókusz módot.
Fotózás közben az ember hajlamos elfeledkezni apró dolgokról. A portréim 99%-át egyszerű fókuszmódban készítem. Viszont ha olyat kell fotóznom, ahol a valaki sétál a kamera felé, vagy hogy a vőlegény felugrik, miközben a pár szalad a templom felé, át kell kapcsolnom folyamatos fókuszmódba (Continuous a Nikonnál, AI Servo a Canonnál), így a fotó akkor is éles lesz, ha a téma mozog.
- Add tovább.
A fenti információk nem maguktól születtek. Hosszú-hosszú idejébe telt az improvephotography.com szerzőinek és rajongói táborának megfogalmazni az elmúlt 100 tippet (a FotóSarok Blog szerzőjének pedig lefordítani), így hálásak lennének, ha megosztanád a Facebookon, Twitteren, Google+ -on. Használd a releváns gombokat.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: